Dr. Juhász Erika – Herczegh Judit – Pete Nikoletta: Regionális fejlettség a magyarországi civil szektorban

Magyarország regionális felosztása

Magyarország 2004. május elsejei Európai Uniós csatlakozását hosszas gazdasági, társadalmi és politikai előkészületek előzték meg. Az EU ötfokozatú tervezési rendszeréhez igazodva a NUTS2 rendszert alapul véve hét tervezési és statisztikai régió került kialakításra: Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld (1. ábra) (Pummer – Vajsz 2005).

1. ábra: Magyarország regionális felosztása

Forrás: Zentai 2006.

Ugyanúgy, ahogyan globális egyenetlenségeket és eltéréseket figyelhetünk meg a gazdaság, terület és társadalom dimenzióiban, úgy Magyarország sem tekinthető az említett szempontok szerint egységesnek. Az egyes régiók eltérő fejlettséget, gazdasági és társadalmi mutatókat takarnak. Az eltérő fejlődés sok esetben eltérő társadalmi struktúrákat és az egy főre eső GDP, a munkanélküliségi ráta, a beruházások arányának regionális különbségeit eredményezte (Pummer – Vajsz 2005).

Az 1989-90-es rendszerváltást követő időszakban a piacgazdaságra történő áttéréssel az ország térszerkezete, területi tagoltsága, gazdasági mutatórendszere jelentős változáson esett át. A vállalkozások ugrásszerű növekedése, a külföldi tőke beáramlása, a piaci mechanizmusok és a széleskörű privatizáció újfajta hatásokat generáltak a társadalomban is (Harsányi et.al. 2005).

A 2008-2009-es világgazdasági válság nem csupán globálisan rontott az ország gazdasági pozícióján és foglalkoztatási rátáin, de tovább mélyítette az ország területén megjelenő mérhető társadalmi-gazdasági különbségeket (KSH 2010).

A magyarországi régiók társadalmi-gazdasági jellemzői

Amikor az ország társadalmi-gazdasági jellemzőit kívánjuk bemutatni egy adott időpillanatban, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a közelmúlt társadalmi, gazdasági, politikai hatásait átszövik a történelmi események, az évszázados megosztottság nyomai, a népesség számának, megoszlásának, a nemek arányainak különbségei (Harsányi et.al. 2005).

A régiók gazdasági jellemzőinek bemutatása előtt hangsúlyos az alapvető társadalmi-demográfiai kép meghatározása.

2. ábra: Lakónépesség, 2010.

Forrás: KSH 2012b.

Az ország lakónépességének regionális bontását bemutató 2. ábrán plasztikusan megjelennek a népességszám területi eltérései. A legmagasabb népességszám a közép-magyarországi és az észak-alföldi régióban található, ezt követi a dél-alföldi régió, majd Közép-Dunántúl és Észak-Magyarország, végül a nyugat-dunántúli és a dél-dunántúli régió.

A népesség nemi arányai az egyes régiókban a lakónépesség számához hasonlóan szintén egyenetlenségeket mutatnak az egyes régiókban, azok területi nagyságától függetlenül (1. táblázat).

1. táblázat: A népesség nemenkénti megoszlása régiónként, 2010.

Forrás: KSH 2010.

Ahogy a korábbi években is, 2010-ben is az országot enyhe nőtöbblet jellemzi, amely minden régióban szinte teljesen azonos arányban megjelenik.

Az ország népességének korosztályonkénti megoszlása az aktív népesség magasabb arányát mutatja minden régióban (2. táblázat).

2. táblázat: A népesség kormegoszlása régiónként, 2010.

Forrás: KSH 2010.

Lakosságszámhoz viszonyítva az időskorú inaktívnak tekinthető népesség legmagasabb arányban a dél-alföldi, az észak-magyarországi és a közép-magyarországi régióban található, míg a 0-14 éves korcsoport a közép-magyarországi és közép-dunántúli régióban jelenik meg számottevőbb arányban.

Az egyes régiók népességszámbeli, nemi és korcsoportonkénti eltérései mellett az oktatási rendszer arányszámaiban is tapasztalhatunk eltéréseket (3. ábra).

3. ábra: A 18 éves és idősebb népességből legalább érettségizettek aránya, 2010.

Forrás: KSH 2012b.

A 18 évnél idősebb minimum érettségivel rendelkezők aránya a legmagasabb a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiókban. Ezeken a területeken a legalább érettségivel rendelkezők aránya 50% körül mozog a 18 évnél idősebb népességben. Ezeket a területeket követi a Közép-Dunántúl megközelítőleg 40%-os aránnyal, majd a dél-alföldi és észak-magyarországi régió 36-38%-os arányban, végül Észak-Alföld és Dél-Dunántúl területén a legalacsonyabb a minimum érettségizettek aránya. Ugyanezt az erősorrendet mutatja a min. 8 osztállyal rendelkezők vagy a diplomások aránya is. Az aktív korú népesség alacsonyabb arányban rendelkezik felsőfokú képesítéssel (országos átlag 20%, az OECD országok átlaga 31%, így a 41 OECD ország között a 28. helyen állunk (OECD 2012)). Azonban ha megnézzük a jelenleg a felsőoktatásba járók arányszámait, akkor egy kompenzációs hatást is megfigyelhetünk (4. ábra).

4. ábra: Felsőoktatási intézmények hallgatói 1000 lakosra, 2010.

A 2010-ben felsőoktatásba járók között a közép-magyarországi országrész kiugró értéke után az iskolázottságban alul maradó Dél-Dunántúli és Észak-Alföldi régiók következnek. Ez azt mutatja számunkra, hogy bizonyos kompenzációs folyamatok elindultak: a hátrányos helyzetű térségek részben az iskolázottság növelésével próbálják a gazdasági hátrányaikat leküzdeni. Ez a tendencia nem csak a felsőoktatás, hanem például a felnőttképzés területén is tetten érhető (Juhász 2007).

A rendszerváltást követő időszaktól a 2004-es EU csatlakozásig és azt követően is nőttek az egyenlőtlenségek az ország térségei között. Egyrészt a fővárosi régió a beruházásoknak köszönhetően erőteljesen koncentrált fejlődésnek indult, másrészről az ország keleti és nyugati részei között is erősödött az eltérés a nyugati régiók javára (Harsányi et.al. 2005).

A fejlődésbeli területi és társadalmi egyenetlenségek a gazdaságra is erőteljes benyomást gyakorolnak, amelyek legplasztikusabban az egyes területek egy főre eső GDP értékének változásaival válnak mérhetővé (5. ábra).

5. ábra: Az egy főre jutó GDP az országos átlag százalékában, 2010.

Foglalkoztatottság az egyes régiókban, regionális foglalkoztatottsági eltérések az egyes szektorokban

„Az új térszerkezetet a rendszerváltozás, kilencvenes évek folyamatai, elsősorban a külföldi tőkebefektetésekre épülő gazdasági megújulás és a párhuzamosan jelen lévő válságjelenségek (munkanélküliség, jövedelemcsökkenés, a beruházások jelentős visszaesése) formálták” (Harsányi et.al. 2005: 63). A 2008-2009-es világgazdasági válság a már korábban vázolt társadalmi és gazdasági folyamatokra negatív hatást gyakorolt. A társadalom szempontjából leginkább mérhető eredménye a foglalkoztatás drasztikus visszaesése és ezzel együttesen a munkanélküliek számának ugrásszerű növekedése lett (6. ábra).

6. ábra: A munkanélküliek száma, 2009-2010.

Forrás: KSH 2010.

„Az utóbbi évek kedvezőtlen világgazdasági folyamatai Magyarország munkaerő-piacára is jelentős kihatással voltak. A gazdasági válság a hazai munkaerőpiacon már korábban is meglévő regionális fejlettségbeli különbségeket még élesebben felszínre hozta. Európai Uniós összehasonlításban a hazai régiók helyzete az átlagkeresetek, a foglalkoztatás, valamint a munkanélküliség tekintetében is tovább romlott” (Karácsony – Varga 2008). A 6. ábrán látható, hogy 2009 és 2010 között a munkanélküliek száma minden régióban növekedett. Közép-Magyarországon emelkedett 2010-re a legnagyobb mértékben a munkanélküliség a többi régióhoz képes és a legkisebb számú pedig Nyugat-Dunántúlon volt. (6. ábra) A lakosságszámmal arányosított munkanélküliségi ráta adatai azonban árnyaltabb képet mutatnak (7. ábra).

7. ábra: Munkanélküliségi ráta, 2010.

Forrás: KSH 2010.

Látható, hogy a 2010-es munkanélküliségi regionális ráta a régiók gazdasági fejlettségi rangsorával azonosan ábrázolja a munkanélküliséget: Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, míg Közép-Magyarországon a legalacsonyabb.

Az általános helyzetet tovább rontotta, hogy, mint ahogy láthattuk a gazdasági növekedés lefékeződése már 2008-2009 előtt tapasztalható volt. A 2010-ben elkezdődött lassú növekedés még csak a munkavállaló korú népesség gazdasági aktivitásában jelent meg, és a fokozódó munkavállalási szándékban, a foglalkoztatásban azonban még nem volt érezhető nyoma. A munkaerőpiacot érintő változások az ország társadalmi és gazdasági fejlettsége tekintetében eltérő régióiban más-más módon jelentkeztek (KSH 2010).

A lakossági munkaerő-felmérés adatai alapján 2009-ről 2010-re a gazdaságilag aktív népesség aránya nem nagymértékben, de növekedett. A foglalkoztatottak száma azonban az előző évekhez képes nem változott (Novák 2010) (3. táblázat).

3. táblázat: A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitás szerint, 2010.

Forrás: KSH 2010.

A 15-74 éves korú lakosság gazdasági aktivitását ábrázoló 3. táblázat a 2010-es év foglalkoztatási adatsorait mutatja regionális bontásban. A foglalkoztatottság bővülése a közép-magyarországi régióban, valamint Észak-Alföldön, Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon mutatkozik meg legnagyobb arányban (KSH 2010). „Területenként azonban többnyire a gazdasági fejlettség differenciáltsága alapján, azzal ellentétes irányú kapcsolatot mutatva változott a foglalkoztatottság, így a regionális különbségek 2010-ben sajátosan mérséklődtek. A gazdaságilag fejletlenebb területeken ugyanis nőtt a foglalkoztatottság, míg a központi és a fejlettebb dunántúli régiókban, továbbá a munkanélküliséggel leginkább sújtott Észak-Magyarországon kissé mérséklődött” (KSH 2010:2)